Szerencsejáték-függőség — interjú Dr. Krystyna Kmiecik-Baran pszichológussal

Szerencsejáték-függőség a sportfogadási és online kaszinóipar egyik legnagyobb problémája A Szerencsejáték Zrt. 2019-es kutatása szerint a magyar felnőtte 4%-a szerencsejáték-függő, 10%-a pedig a függőség kapujának tekinthető mérsékelt rizikófaktorú kategóriába sorolandó.  A Szerencsejáték Zrt. tisztában van azzal, hogy egy nagyon komoly probléma és igyekszik is tenni ellene.

Dr. Krystyna Kmiecik-Baran pszichológussal beszélünk a szerencsejáték-függőség veszélyes mechanizmusairól és annak kezeléséről.

 Úgy gondolja, hogy talán Ön is szerencsejáték-függő?

Hívja a segélyvonalat! Elérhető hétköznapokon 15.00- 19.00 között:

06-21-262-0603

Az „ELTE Szerencsejátékos Segélyszolgálat” Skype azonosító segítségével is elérhető a szolgáltatás, valamint az alábbi e-mail címen is: szerencse@ppk.elte.hu

Honnan származik a függőség?

Ez egy meglehetősen nehéz kérdés, de egy biztos: mindegyik függőség közös ismertetőjele, hogy kezdetben sok örömet okoz nekünk valami, majd egy idő után odáig fajul a dolog, hogy már nem tudunk nélküle élni. Ha eljutunk oda, hogy ez a dolog válik az egyetlen örömünké az életben, miatta elkezdjük elhanyagolni a családunkat és a munkánkat, és már fizikai vagy lelki fájdalommal jár, ha nem kaphatjuk meg—akkor függőségről beszélünk.

A következmények egyre súlyosabbá válnak, például alkoholizmus vagy kábítószer -függőség esetén egészségünk, sőt életünk is veszélybe kerülhet. A szerencsejáték-függőség tipikusan olyan pszichológiai függőség, amely során az embernek nagy mértékű elégedettségérzetet okoz, ha játszik—ez azzal van összefüggésben, hogy a szerencsejáték során az agyunkban szerotonin és dopamin szabadul fel, amely boldogságérzetet nyújt számunkra.

Kit fenyeget leginkább a függőség?

Leginkább? Bárkit! Természetesen bizonyos pszichológiai jellemzők hajlmosabbá tehetik az embert a szerencsejáték függőségre, ilyen például ha az ember hajlamos könnyen megadni magát vagy ha hajlamos arra, hogy könnyen kicsúsznak a dolgok az irányítása alól.  Mindazonáltal, bárki, aki kevésbé képes kontrollálni saját viselkedését, nagyobb veszélyben van. Tehát, ha azt látjuk magunkon, hogy esetleg sokszor hanyagoljuk emberi kapcsolataink és már szinte mondogatunk kell magunknak, hogy „állj le”, „nem szabadna többet”, „csak még egyet” akkor keressünk azonnal professzionális segítséget. Sajnos saját szememmel láttam már olyan eseteket, ahol már nagyob elfajult a betegség és a játékosok “pelenkában” ültek a gép előtt, nehogy lemaradjanak a következő fogadásról vagy játékról.

Milyen függőség a leggyakoribb a társadalomban?

Az alkoholizmus – legalább is Magyarországon. De manapság szép lassan szerintem át fogja venni a helyét az internetfüggőség. Nem tudunk lassan mobiltelefon, okostelefon nélkül élni. Elég megfigyelni az embereket, például a vonatokon: mindenki a telefonját bújja, néz, keres, olvas éppen valamit.

Ezekhez képest a szerencsejáték-függőség hova sorolható? Mennyire gyakori függőség?

Gyakori, de sokkal ritkább, mint az alkoholizmus vagy az internetfüggőség.  Régebben talán még könnyebb volt szerencsejátékhoz jutnunk hiszen ott voltak a játékgépek még az üzletekben is.

A szerencsejátéknak, mint szinte minden függőségnek, eredendően a pénzhez van köze, pénz nélkül nem tudunk játszani. Internethez könnyen hozzájuthatunk ingyen is, de az alkoholfogyasztáshoz és a szerencsejátékhoz mindenképpen pénzre van szükségünk; pont ez benne az izgalomforrás, a keményen megkeresett pénz elvesztése és a könnyen jött nyereség lehetősége.

Melyik korosztályt érinti leginkább a szerencsejáték -függőség?

Ha figyelembe vesszük az életkort, a szerencsejáték a harminc és ötven év közötti korosztályt érinti leginkább. Hiszen ez az az életkor amikor már van saját pénzünk, amit mi keresünk meg, amellyel mi rendelkezünk.

A szerencsejáték-függőség gyakoribb a tehetősebb emberek körében és náluk természetesen nagyobb a kockázata annak is, hogy mindent elvesztenek és adósságba verik magukat.  Láttam embereket, akik szerencsejátékon vesztették el minden vagyonukat még a házukat is. Mikor Kanadában jártam, teljesen átértékelődött bennem a „gatyája is ráment” kifejezés, ugyanis itt láttam olyan embereket, akik a kaszinóból zokniban jöttek ki, mert elvesztették a még a cipőjüket is.

Melyek a szerencsejáték-függő leggyakoribb problémái?

A szerencsejáték-függőség sokféle következménnyel járhat. A szerencse-játék függők a munkát és/vagy családot is elhanyagolják, a betegség előrehaladott állapotában a saját családjukat is meglopják, átverik. Már nem érdekli őket a saját gyerekük sem, nincsenek céljaik álmaik—a szerencsejáték-függő egyetlen célja, az hogy pénzt szerezzen a játékra. A következmények tehát nagyon súlyosak, magára a függő környezetére is.

Pontosan ki számára a legsúlyosabb a szerencsejáték-függőség?

A körülötted lévőkre. Ezek a szülők, a gyerekek,  a feleség vagy a férj vagy a kollégák … Természetesen a legdurvább következmények a családot és a legközelebbi barátokat érintik. A kényszeres szerencsejáték sosem vezet jóra. A szerencsejáték-függőnek azonban mindig az a tévképzete, hogy ha most játszik, akkor nagyot fog szakítani.

De egyszer minden függőnek magához kell térnie, különben teljesen elveszíti önmagát és az egész addig kialakított életét. Vannak családok, ahol a szerencsejáték-függő elől egyszerűen elmenekülnek a szerettek, és ha a függő viselkedésében hosszú idő után sem történik változás, akkor tényleg ez a legésszerűbb megoldás. A szenvedélybetegnél egy olyan pszichotikus állapot áll be amely kapcsán elkezdi manipulálni a családot és a barátokat, pénzt csal ki tőlük, teljesen megszűnik a valósággal való adekvát kapcsolata, csak annak él, hogy pénzhez jusson, amit aztán majd eljátszhat. Megöli saját pszichéjét—ha csak egy tevékenységre koncentrálunk, és ez válik a legfontosabbá az életünkben, akkor teljesen elveszítjük önmagunkat.  Nem álmodunk többet semmi másról, nem érdekel minket többé semmi más, nem marad semmi, amitől mi mi vagyunk. Egy dolog számít: hogy az agy örömközpontját stimulálja a szerencsejátékkal.

Van egy példa, amelyről gyakran mesélek tanítványaimnak: az Egyesült Államokban az 1950 -es években végeztek egy kutatást a függőségről, amelyhez állatokat használtak. Elektródákat helyeztek a macskák agyának örömközpontjába. A macskák így egy gombnyomással képesek voltak az agy ezen központját stimulálni. A kutatók minden korlátozás nélkül engedélyezték a macskák számára a gomb használatát. Ezek a szegény állatok éheztek és szomjasak voltak annak ellenére, hogy volt víz és étel a közelben – egyszerűen csak a gombbal tudtak foglalkozni, ami végül a halálukhoz vezetett. Halálra stimulálták magukat gyakorlatilag.

Most ezt a kísérletet vonatkoztassuk a szerencsejáték függőkre: leülnek a gép elő, nyomkodják az egérgombot, ezzel stimulálva saját örömközpontjukat. Az erős függőség pontosan ilyen.

Térjünk vissza az elejére: hogyan lehet felismerni, ha mi magunk vagy egyik szerettünk függőségben szenved?

Amikor felhagyok olyan tevékenységeimmel, amelyeket előtte élveztem, csak azért, hogy erre az egyre tudjam minden időm szánni vagy amikor rengeteg pénzt kezdek el pazarolni rá, akkor sejteni lehet, hogy már nem mi vagyunk a tetteink urai.  Ha valaki bizonyítani akar magának, hogy ő nem függő akkor, tartson szünetet. El tudom viselni? Meddig bírom? Gondolok még a játékra?

Volt egy diákom, aki a számítógép rabja volt. Na egy nap elromlott a számítógépe. Kezdetben nagyon jó tanuló volt, majd egyszer csak már nem járt be az egyetemre és a munkahelyére. Elvonási tünetei voltak, remegett a kéze, állandóan izzadt és pánikolt. A számítógépét egy hétig javították és a fiú addig nem tudott másra gondolni. A jelekből nem nehéz rájönni, hogy itt már függőségről volt szó.

Ha mi magunk nem is vagyunk képesek felismerni a problémát, valaki a környezetünkből képes lehet rá?

Leggyakrabban a család észleli először a problémát. „Valami nincs rendben vele”, „abba kellene hagynod”, „muszáj lesz változtatni”, sajnos a függő általában elutasítja az ilyen féle vádakat, mondván „semmi bajom”.

Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha én magam vagyok függő?

A legnagyobb segítség, ha van valami féle motiváció, egy erős inger, ami arra késztet minket, hogy objektívan elgondolkozzunk azon mi is történik velünk. Egy alkoholfüggő egyszer azt mondta nekem, hogy neki aztán semmi baja, jól van, köszöni, esténként mégis minden nap ivott, és nem keveset. Egészen addig, amíg egy napon telefonhívást nem kapott egy közeli családtagjától, aki közölte vele, hogy ő megszakít vele minden kapcsolatot, és nem áll szándékában többet kapcsolatba lépni vele. Azt kérdezte: “Miért?” A nő válasza az volt, hogy sok furcsa szöveget kapott az éjszaka folyamán. A férfi megnézte a telefonját, majd azt mondta: „Nem én írtam őket! Én ilyesmit nem írtam, biztos, hogy nem én voltam ” Ez elgondolkodtatta, egy jó figyelmeztetés volt arra, hogy már nincs kontrollja alatt az amit csinál, és az sem amit másokkal tesz. Ez egy olyan erős ingernek bizonyult, hogy utána sikeresen el tudta dönteni, hogy most abbahagyja.

Én magam dohányoztam. Akkoriban nyugatról jövő cigarettát szívtam, amihez nem volt könnyű hozzájutni, egy nővel kellett beszereztetnem. Na egy ilyen beszerzési túra közben, amikor ismét meg kellett kérnem a hölgyet egy árusító bodégánál, hogy hagyjon nekem egy csomagot néhány Camel vagy Marlboroból, szégyelltem magam: „Miért is kell nekem ilyen cigit szívnom?” Mit könyörgök én itt ennek a nőnek? Asszony, legyen már egy kis önbecsülésed!”. Úgy döntöttem, hogy nem leszek függő—és most nem csak a cigarettáról beszélek, hanem arról, hogy nem leszek valami újságárus asszonykától függő, akinek állandóan könyörögnöm kell meg szívességet kérnem. Azóta már rengeteg idő eltelt, de így visszagondolva, igen is ez volt az a pont amikor észrevettem, hogy valami nincs rendben, hogy minden nap meg kell alázkodnom, kérnem, mosolyognom kell, meg cserélgetni, hogy sikerüljön beszereznem azokat a cigiket. Számomra ez volt az a pont, ami segített továbblendülni. De ez a pont mindenkinek máskor jön el, és mindenkinek más jelzések lesznek mérvadóak. A legfontosabb azonban minden függő számára, hogy megtalálja ezt az erős motiváló erőt, ami segít majd saját függősége kezelésében.

Mi a legnehezebb a saját magunk leszoktatásában?

Túlélni. Van, hogy néhány hónapon kell sikeresen túlesni, de ez néha akár évek is lehetnek. A függőség olyan betegség, amely kapcsán az akaraterőnk csődöt mond, és a kényszer olyan erőssé válik, hogy már nem tudjuk magunkat kontrollálni. Ha sikerül megragadnunk újra azt az érzést, hogy mi vagyunk vezető pozícióba, és sikerül ezt az érzést sokáig nem eresztenünk, akkor le tudjuk majd küzdeni.

Természetesen ezt egyszerűbb mondani, mint csinálni, erős függőségeknél akár 2 évig is ki kell tartanunk, viselkedési függőségek esetén lehet, hogy egy kicsit rövidebb idő, de mindkettő iszonyatos önuralmat és akaratot igényel.

Emlékszem egy alkoholfüggő nő történetére: nehéz családi helyzete volt, édesanyja, akit hosszú évekig gondozott, meghalt. Elkezdett inni, évekig rengeteget ivott, aztán amikor elment orvoshoz, hirtelen abbahagyta az ivást. De egyszer, egy éjszaka felkelt, és azt gondolta: “Kell egy ital.” Nem volt a maga ura. Felöltözött, de nagyon lassan. Elindult, de rettentő lassan.  A nő fejében az volt, hogy „kell egy ital”, de más gondolatok is felbukkantak: „Lehet, hogy ilyen későn már nem kapok” „Lehet hogy elesek és eltöröm a lábam és nem tudok már piáért menni”. Végül sikerült beszereznie az italt a boltba. Majd hazament. Az út során, azonban rájött, hogy ő maga igyekezte fékezni magát, volt az agya hátsó részében valami, ami igyekezett lelassítani őt. Ez a felismerés, hogy van még akarat ereje, segített neki abban, hogy tovább küzdjön a betegséggel.

Hogyan kell kezelni egy szerettünk függőségét?

Nagyon nehéz, mert a függők elrejtik, eltitkolják, megmagyarázzák betegségüket. Egyenesen olyan szakemberhez kell fordulni, aki megfelelő terápiát tud biztosítani.

Függőség esetén elsősorban viselkedésterápiára van szükség, néha brutálisra. Például Németországban az alkoholistáktól mindent elvesznek és egy időre bezárják őket, természetesen csak azért, hogy ne árthassanak maguknak, hisz ilyenkor erős félelmek, szívritmuszavarok stb. léphetnek fel. A leszokás stádiumában konkrétan szenvednek.

Kell lennie egy külső kontrollnak, különösen az elején, a függőnek ugyanis nincs belső kontrollja már. Izolálni kell és el kell tőle venni minden pénzt.

Mi a legfontosabb a szerencsejáték -függőség kezelésében?

Kell találni egy új motiváló erőt, ami nem a szerencsejáték. Kell találni valami olyat az adott személy életében ami fontos, értékes számára.  A külső kontroll is nagyon fontos: az ilyen beteget segíteni kell. Néha gyógyszerek is szükségesek, amelyek gyengítik a cselekvési kedvet és gátolják az érzelmeket. Ez azonban mindig hosszú és nehéz munka.

A szerencsejátékosok számára azonban a gyógyszeres kezelés kevésbé fontos—egy támogató csoport a legjobb és legfontosabb számukra. Ez a támogató csoport is egy külső kontrol gyakorlatilag: a függőségből gyógyulónak szüksége van segítségre, ha elgyengül. Ez talán a leghatékonyabb módszer. A támogató csoporttal közösen közös érdekeket keresnek, problémákról beszélnek, vigyáznak egymásra. Az Egyesült Államokban még speciális egészségbiztosítási kötvények is léteznek a támogató csoport tagjainak kezelésére, ezek segítségével speciális kezelési központokba is lehet utalni a függőt. Sajnos még nincsenek olyan központjaink, amelyek kizárólag szerencsejáték -függőségi terápiával foglalkoznának.

How can the gambling industry itself help gamblers?

Az, hogy valaki szerencsejátékozik vagy nem, mindenki saját maga választása. A szerencsejátékot nem tiltja a törvény, szabad emberek vagyunk, és irányítanunk kell saját viselkedésünket. Természetesen a CSR, azaz a társadalmi felelősségvállalás részeként a szerencsejáték-iparnak támogatnia kell azok sorsát, akiknél hiányzik a megfelelő mértékű belső kontroll, például bizonyos összegeket adományozásával terápiás központok működtetésére.

Is it a good direction that more and more places have introduced a daily limit on how many bets a player can place?

Ez mindenképpen jó irány, ehhez kétség sem fér. Ez az intézkedés mindenképpen a függőség korlátozására született. A probléma az, hogy ha egy szerencsejátékos elől elzárunk egy lehetséges utat, akkor egyszerűen máshová megy, ahol nincsenek korlátozások.

Hogyan lehet hobbi szinten tartani a szerencsejátékot? Hogyan nem lesz az ember függő?

A játékosoknak rettentően nagy igényük van az adrenalinra. Az adrenalin egyik mellékhatása az eufória, boldogságérzet és ezt az érzést hajszolják a függők. Azonban az adrenalin egy kétélű kard, és hosszú távon sok mellékhatása van. A testet rettentő nagy stressz alá helyezi. Na de, hol máshol lehetne beszerezni ezt az adrenalint? Vannak, akik a hegyekbe mennek, repülőgépből ugranak ki … Meg kell találni azokat a helyeket, ahol biztonságosan juthatsz adrenalinhoz, ugyanis az adrenalinra is rá lehet függni. A probléma az, hogy adrenalint olyan tevékenységek végzése váltja ki ami, valamilyen módon veszélyes: gyors vezetés, bungee-jumping, sziklamászás. Néhány ember számára például elég a paintball meccs, az is bőven elég izgalmas, másoknak ez már nem elég.

For example, if we play sports or join a local team and play there, if we bet with ourselves, without betting money—could these be good solutions to reduce our gambling needs?

Igen, ezek jó módszerek!

Érdemes a szerencsejátékot, mint hobbit kipróbálni?

A szerencsejáték, mint hobbi már önmagában is veszélyes.

Tehát körülbelül olyan mint ha elmennék egy borkostolásra?

Amíg tényleg a bor ízéért mész kéthavonta és nem minden nap mert úgy érzed muszáj, addig nincs baj. De jobb ha ki sem nyitjuk ezt a kaput, mint lehetséges örömszerzés. A szerencsejáték veszélyes hobbi.

Kihez fordulhatunk először, ha azt vesszük észre, hogy nekünk vagy egy szerettünknek problémái vannak a szerencsejátékkal?

Ha valakinek szerencsejáték problémái vannak, annak pszichológushoz kell fordulnia, aki egy megfelelő terápiás csoport irányába tudja terelni az illetőt. Sajnos én magam úgy vélem, hogy ha szerencsejátékról van szó, akkor az egyéni terápia hatástalan. Mindenképp találni kell egy megfelelő támogató csoportot a függők számára. Ha a betegség még nem fajult el annyira, akkor elég lehet, ha kifejleszt a pszichológus egy „terápiás programot” a beteggel esetleg annak családjával, barátaival együtt közreműködve.

Első lépésként bármilyen támogató csoport megteszi? Akár egy Anonim Alkoholisták gyűlés is?

Igen, akár. Néhány mechanizmus ugyan az mindkét függőség esetén, tehát igen, jó lehet akár az is.

Van olyan, hogy a függőség elmúlik magától?

Egyes szerencsejátékosok felépülnek, ha elfogy a pénzük. De ahhoz, hogy önállóan megbirkózzon egy függőséggel, nagyon motiváltnak kell lennie. Ritkán megy magától, külső segítség nélkül—ismerek olyan embereket, akik megbirkóztak vele egyedül, de ez nagyon ritka jelenség. Általában külső segítségre van szükség; az addikció egy krónikus agyi rendellenesség, amely során az illető elveszti önmaga felett a kontrollt. A függő könnyen károsíthatja saját maga egészségét és a közvetlen környezetét is.

GYIK